Fontos tények: tegnap volt az évzáró és a ballagás; ez a nyári szünet első napja; egy oldal maradt a naplómból. Utóbbi miatt megpróbálom minimális méretűre zsugorítani a betűimet, hátha így elfér az a pár gondolat, ami a fejemben kavarog. Először is: a katasztrofális főpróbához képest, ami ordítozással ment el, a műsor egész jól sikerült. Erről nem írnék bővebben, mert tényleg nagyon kevés hely maradt. Másodszor: innentől kezdve egyetlen tervem van a nyárra, mégpedig az, hogy nincs tervem, tehát nem csinálok semmit, csak kipihenem 9 fárasztó hónap élményeit. Harmadszor pedig… Nos, erre tartogattam a legtöbb helyet.
Lassan egy éve annak, hogy hazaköltöztünk Amerikából, és megkaptam ezt a naplót. Betartottam ígéretemet, és leírtam benne rengeteg érzést: szerelmet, fájdalmat, csalódást, reményt, haragot, örömöt… Mindent. Ez a jó pár lap tartalmazza egy egész iskolaév összes gondolatát, és így utólag visszagondolva, sokat segített az események leírása abban, hogy feldolgozzam a történteket. Tényleg. Szóval nemcsak Sziszinek lehetek hálás, ahogy azt az előző bejegyzésben említettem, hanem ennek a naplónak is, amely hónapokkal ezelőttig üresen hevert egy bolt polcán. De immár a legféltettebb kincsem, talán ő az egyetlen, aki mindent tud rólam…
Sokat gondolkoztam rajta, mihez kezdjek, ha betelik ez a füzet. Kezdjek újat? Vagy ne? Nos, a döntésem: ezennel egy időre befejeztem a naplóírást. Nem végleg. Egy időre. Egy ilyen eseménydús év után lazítani szeretnék, és csak élni az életemet. Nem egy napló lapjain megörökíteni, hanem olyan (jó) emlékeket szerezni, melyekre jegyzetek nélkül is emlékezni fogok. Tudom, érzem, hogy így kell tennem.
Kedves naplóm! Igazán ritkán szólítottalak így, de most még utoljára megteszem. Búcsúzom. Rád bíztam a titkaimat, úgyhogy vigyázz rájuk!
A jövendőbeli naplómnak pedig üzenem:
Pár év múlva találkozunk!
Istenem! Ennél jobb befejezést senki nem tudott volna kitalálni ennek az évadnak. Mondjuk ez logikus, mert te vagy az írója... :)) Annyira furán érzem magam, most hogy elolvastam az epilógust. Gondolom ez a hiányérzet....még be sem fejeződött a történet, és máris hiányzik :( Nem tudom milyen szavakkal tudnám még elmondani, hogy mennyire jó vagy, hogy az ne legyen uncsi, úgyhogy csak annyit mondok, hogy remélem majd az én lányom is ennyire oda lesz ezért a történetért.
VálaszTörlésAddig is minden jót kívánok neked és Alíznak, pihenjetek sokat és tudd, hogy én mindig hű olvasód leszek! <3 <3
Ölelések és puszik tömkelege: C.
Jaj, Charlotte, én nem találok szavakat, annyira jól esik minden, amit leírtál! Annyi mindent köszönhetek neked; egy vagy a legkitartóbb olvasóim közül, és ez hatalmas boldogságot jelent nekem! <3 Büszkeséggel tölt el, hogy így vélekedsz a blogról, a befejezésről és persze rólam, mert Te egy olyan ember vagy, akinek adok a véleményére, és sokat számít, hogy mit gondolsz az írásomról! Sóval köszönök mindent! <3
TörlésÉn is minden jót kívánok neked, és már tűkön ülve várom, hogy mikor folytatod a blogodat, mert hidd el, hatalmas rajongója vagyok! <3 :) :D
xxRia